Categories Menu

A BIM általánosan, de egy másik szemszögből

A BIM, a Building Information Modeling rövidítése, ám egyre elterjedtebb a Building Information Management használata is. Meglátásom szerint ezek filozófiai értelmezésbeli eltérések, a lényeg ugyanaz.
Ha a BIM iránt érdeklődők beütik a Google-ba ezt a három betűt, akkor rengeteg olvasnivalót találhatnak, ezért nem is bonyolódom bele egy hosszú, tudományos eszmefuttatásba. Ehelyett inkább megpróbálom tömören összefoglalni azokat a dolgokat, amikről keveset, vagy egyáltalán nem szoktak beszélni, esetleg tévesen értelmezik.

A BIM-et Épület Információs Modellezésnek szokták fordítani, és a különböző előadások 99%-ában kizárólag épületekről szoktak beszélni. Mélyépítőként ez kifejezetten rosszul esik, hiszen az épített környezet jelentős részét képezik az út- és vasútvonalak, a különböző közművek, vizes létesítmények, mindenféle mély- és magasépítési műtárgyak stb. Ebből a szempontból a BIM jelenlegi elterjedt magyarországi értelmezését kibővíteném és inkább Építmény Infromációs Modellezésnek hívnám. Talán könnyű belátni, hogy az épületgépésznek nagyon fontos kiindulási adatokat ad meg egy épület geometriája, felépítése, jellege, az alkalmazott anyagok és műszaki megoldások. Ugyanígy fontos egy vizes tervezőnek egy tervezett út helyszínrajzi és magassági vonalvezetése, az alkalmazott keresztmetszeti kialakítások, a terepi adottságok. Épület és nyomvonalas létesítmény esetén egyaránt több szakágnak kell összedolgoznia, minden esetben van megrendelő, tervező, kivitelező, tulajdonos és/vagy üzemeltető stb. Ezek a létesítmények sokszor találkoznak is egymással, gondoljunk például egy autópálya mellett fekvő egyszerű pihenőre, vagy egy tervezett lakópark megközelíthetőségére, az egyes közművek kiépítésére. Egy új épület, vagy épületbővítés esetén elképzelhető, hogy jelentős útépítéssel nem kell számolni, ám az már egy jogos kérdés, hogy a meglévő közműhálózat képes-e kielégíteni a megváltozott igényeket? Természetesen egy építészt nem feltétlenül érdekli, hogy egy átemelő aknát milyen méretekkel és és milyen gépészeti berendezésekkel kell ellátni, ám a közművek csatlakozási pontja már érdekes lehet.

A különböző BIM-es előadások alkalmával az alábbi kijelentésekkel találkoztam:

“Nem volt időnk BIM-re, ezért hagyományos módon terveztünk”, “Volt időnk ezért BIM-ben oldottuk meg a feladatot”, “Szükség volt ütközésvizsgálatra ezért BIM-ben dolgoztunk”, “Volt pontfelhőnk”.

Mit jelent az, hogy BIM-ben dolgoztunk? A BIM munkafolyamat egyik szükséges de nem elégséges feltétele, hogy legyen a létesítményről egy háromdimenziós modell. Kérdés, hogy milyen részletességgel (LOD), és pontosan mit szeretnénk belevinni a modellbe, mik azok az információk, amik még hasznosíthatók az elkövetkezendő időben? Úgy érzem, hogy egy épület esetében elvárható, hogy a szerkezet, nyílászárók, gépészet, tehát a főbb alkotók háromdimenzióban megjelenjenek, de például egy burkolattípus megjelenítése akár attribútum adatként is elegendő lehet.
Egy nyomvonalas létesítmény esetén fontos információkat ad a talajrétegződés ismerete, ám háromdimenziós modell helyett elegendő információval szolgálhatnak a fúrásszelvények.

Meglehetősen ritka, hogy egyetlen tervező vesz részt egy projektben, ezért fontos kérdés az adatcsere, a verziókövetés, a teljes tervezési folyamat támogatása és követhetősége.
Mit adunk át és hogyan? Kétdimenziós dxf-et, dwg-t, pdf-et, esetleg egy teljes vagy lebutított modellt?
Hogyan zajlok az adatcsere? Feltöltjük FTP-re, átküldjük e-mailen, valamilyen saját megosztó, vagy felhőszolgáltatást használunk?
Hogyan tároljuk a különböző tervváltozatokat?
Hogyan értesülnek a társtervezők a változásokról?
Honnan tudjuk, hogy egy adott szakág aktuális vagy régebbi tervváltozatára dolgozunk?
Hogyan kommunikáljuk az észrevételeinket?

Remélem, hogy akik idáig azt gondolták, hogy a háromdimenziós modell egyenlő a BIM-mel, azokat az előző néhány kérdéssel sikerült elbizonytalanítanom!

Ha valaki BIM rendszerben szeretne dolgozni, akkor a modellezésen túl, ezekre a kérdésekre mind válaszolnia kell. Az adatmegosztásra nem csak felhőszolgáltatást lehet használni, vagy az egyes tervváltozatokat nem csak futó sorszámozással lehet megkülönböztetni. Az adatcsere és az adattárolás kis túlzással bármilyen módszer szerint hatékony lehet. A kérdés az, hogy az alkalmazott módszer használata milyen hibalehetőségeket rejt magában és milyen pluszmunkával terheljük meg a kollégákat. Tényleg hatékony, vagy létezik hatékonyabb módszer is?
Az adattárolási példánál maradva, két nagyon eltérő módot mutatok:

1. Központi szerveren kialakított könyvtárstruktúrába helyezem el az elkészített rajzokat szakágak szerint, az egyes verziókat sorszámokkal különböztetem meg egymástól, a külsős tervezőknek e-mailben küldöm el az újabb verziókat, vagy FTP-szerveren keresztül biztosítom a hozzáférést.

2. Egy adatbázis alapú adattároló rendszert használok, ahol a megfelelő jogosultságokkal elláthatom a résztvevőket, a keletkező újabb rajz/modell verziókat az adatbázis letárolja és a tervezőcsapat minden tagja minden esetben az aktuális verziójú állományokat látja.

Mindkettőt lehet használni, de érezhető, hogy az 1-es változatban rengeteg hibalehetőség van. Biztos vagyok benne, hogy a tervezőmérnökök számtalan példát tudnak arra mondani, amikor a könyvtárban lévő 15 fájlból rosszat használtak tervezési alapként, vagy idővel nem vették észre (vagy nem kaptak értesítést), hogy bekerült egy újabb fájl is.
Akár tetszik, akár nem, ha hatékonyan szeretnénk dolgozni, akkor le kell fektetni bizonyos szabályokat, amiket be is kell tartani. Ha adattárolásra az 1-es pontot választjuk, akkor egy jó részletes, mindenre kiterjedő szabályzatot kell írni. A 2-es verzió esetén már az alkalmazásból adódó szolgáltatások miatt is megoldott például az egyes verziók és jogosultságok kezelése, tehát ezzel már nem kell foglalkozni, egy adott fájl kiválasztása esetén kizárt, hogy ne a legújabb verziót használjuk.

Nagyvonalakban tisztáztuk, hogy BIM rendszer esetén szükség van a megfelelő háromdimenziós modellekre, a kiegészítő kétdimenziós és egyéb adatokra, valamint a megfelelő kommunikációra (amibe most beletartozik az adattárolás) is.

A következő kérdés, amit akár a cikk elején is feltehettem volna, milyen előnyöket nyújthat egy BIM rendszer?
A fejlett háromdimenziós alkalmazások legtöbbje képes arra, hogy a tervezett létesítményről bárhol felvegyünk metszeteket. A kétdimenziós rajzok általában a modellből generálhatók, így a felvett függőleges vagy vízszintes metszet mindig összhangban lesz a felépített modellel. Természetesen minden rendszert meg lehet erőszakolni, de most tételezzük fel, hogy a felhasználó jóhiszeműen és alaposan dolgozik, valamint képes háttérbe szorítani a “papír mindent elbír” és “ügyesek a kinti fiúk, majd kitalálnak valamit” mentalitást.
Ellenőrizhetők az anyagmennyiségek, szimulációkkal és elemzésekkel vizsgálható a teljes létesítmény, vagy annak egy alkotója. Például a beépített berendezések és az építészeti kialakítások alapján ellenőrizhető az épület energiaigénye, ellenőrizhetők a mellékhelységekből induló szennyvízcsatorna paraméterei. Az egyes rendszerek között ütközésvizsgálatokat, egy tervezett út esetén látótávolság vizsgálatot lehet végezni. Csupa olyan funkció áll a tervezők rendelkezésére, amivel a létesítmény optimalizálható, a tervezési hibák minimalizálhatók.
Természetesen ki lehet azt jelenteni, ha a kétdimenzióban tervezett gépészeti terveket jól készítik el, akkor nem lesz ütközés. Ha helyesen vesszük fel a vasút nyomvonala mentén a keresztszelvényeket és ügyesen megszámoljuk az elhelyezett felsővezetéktartó oszlopokat, akkor helyesek lesznek a mennyiségek. Ha ez így működne, akkor nem lenne szükség BIM-re. Sajnos a tapasztalatok alapján az úgynevezett hagyományos kétdimenziós tervezési és kommunikációs módszertan (vagy inkább berögződés) tele van hibákkal. A hiba javításokkal jár, ezzel időt kell tölteni, fedvénytervek készülnek, újabb nyomtatás, szükség esetén engedélyeztetés, adott esetben a korábban legyártott elemek helyett újat kell gyártani, esetleg vissza kell bontani egy megépített szerkezetet. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, amikor olyan kazánnal fűtünk, amibe szívlapáttal tömjük a pénzt. Nem túl hatékony.
Fontos még azt is felismerni, hogy az alkalmazott mérnök ideje is pénzbe kerül! Nem mindegy, hogy mennyi időt vesz igénybe egy átvezetendő módosítás, ügyelni kell arra is, hogy ez a módosítás lehetőleg minden érintett tervlapon és a mennyiségek között is megjelenjen!

Az előző gondolatmenetből kitűnik, hogy a tervezési szakasz csak egy szelete a BIM rendszernek. Az elkészült adathalmazt nem csak a tervezőcsapat tagjaival, hanem a kivitelezőkkel, a projektvezetőkkel és a majdani üzemeltetővel is meg kell osztani. A tervadatokat felhasználva, az erőforrások (anyagi, emberi és gépi egyaránt) meghatározásával és a különböző tevékenységek definiálásával kell az ütemtervet összeállítani, ahol a főbb mennyiségeket a felépített modell biztosítja. A kommunikáció a kivitelezési fázis során mégjobban előtérbe kerül. A még tervezés alatt lévő részekkel, vagy egy előre nem látott probléma miatt a tervmódosítással kapcsolatos változásokat, a megfelelő jóváhagyások után, a lehető leggyorsabban el kell juttatni az érintett szereplőkhöz. A tapasztalatok alapján egy fedvényterv elkészül x példányban, amiből minden szereplő (ide értve az engedélyező hatóságokat is) megkapja az igényelt példányszámát, jó esetben az építési helyszínre is kikerül egy. A korábbi verzió lekerül a falról, helyére az újabb jön. Kivéve, ha ez a példány elakad valakinek a fiókjában. A soronkövetkező kooperáció alkalmával pedig kiderül, hogy az egyes alvállalkozók y különböző verziójú tervcsomagból dolgoznak.
Hogyan jelzi a kivitelezésen dolgozó egyik csapat, ha valamilyen problémája akad a tervel, vagy a helyszínen valamilyen egyedi problémával szembesül? Szól az építésvezetőnek, aki küld egy feljegyzést a projektvezetőnek, vagy közvetlenül a tervezőnek, esetleg várnak a következő kooperációig, ám addig is haladni kellene, ezért vagy elkezdenek mással foglalkozni, vagy improvizálnak. Ha hatékonyan akarunk működtetni egy teljes BIM folyamatot, akkor az előbb említett problémákra is megoldást kell találni. Itt is szükség van a hatékony kommunikációra. Az észrevételeket minél gyorsabban el kell juttatni a felelős személyeknek, akiktől mielőbbi választ remélünk. Ha ezeket a megoldandó problémákat rögzítjük egy rendszerben, amihez mindenkinek megvan a megfelelő hozzáférése, akkor naprakészen követhető a kivitelezés állapota, követhetők és lekérdezhetők a felmerült problémák állapota (a felelősökkel együtt), nincsenek elkallódott e-mailek, eltűnt csatolmányok, elveszett feljegyzések, levegőben lógó költségek.

Egy helyesen használt BIM rendszer segítségével az építési projekt jól kontrollálható, követhető, nem jelenhetnek meg fantom tevékenységek, ismeretlen eredetű költségek és anyagmennyiségek.

Zárásként arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hogy mi van akkor, ha tervezőként eldöntötte, hogy BIM-ben szeretne dolgozni?
Az interneten alapvetően két megoldást lehet találni. Az egyik az úgynevezett OpenBIM, a másik az AutodeskBIM, amit leginkább ClosedBIM-ként emlegetnek.
Ezekről bővebben a következő menüpontban olvashat.

Szerző:
Kiss Károly

Ez a weboldal cookie-kat használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat használ. A cookie-k olyan ártalmatlan file-ok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. Amennyiben elfogadja a cookie-k használatát, kérjük kattintson az "Engedélyezem" gombra!

Bezár